Bekopogtat hozzám egy úr. Eddig csak egyszerűbb munkákat hozott sarkalás,talpalás,kisebb varrások. Most egy kicsit bizonytalanul köszön be:

-Jó napot! A Blöki megrágta! Meg lehet csinálni?

Nézi: picasaweb.google.hu/kvagga01/Cipojavitas 

Az úr kicsit megnyugszik. Majd eszébe jut valami és folytatja az aggodalmaskodást.

-De a felírat az megmaradjon ám mert az nagyon fontos!

-Akkor jó.-és hozzá teszi kicsit ironikusan.- Mert a talpa lehet lyukas de a felírat ….az nagyon fontos.

Honnan is tudhatná egy hatvan év körüli úr mit is jelentenek az ifjúságnak manapság a különböző

márkajelzések és logók.(Mellesleg lehet akármilyen rossz minőségű anyagból valami ha rajta van egy „menő” jel máris könnyen eladható. Persze vannak kivételek csak azok általában már tényleg

olyan drágák,hogy nem mindenki veheti meg.)

Két nap múlva jön a cipőért.

-Jó napot! Na milyen lett?--Nézi:  picasaweb.google.hu/lh/photo/xYqZT_dTHZNDyvLp1lRZLg 

-Egész jó!És a felírat is meg van!

-Most már oda lehet adni a Blökinek- mondom viccesen de nem veszi viccesre.

-Dehogy is. Az unokám nagyon mérges lenne. Viszont látásra!

Gyakran hoznak olyan lábbeliket amiket a kutyák megrágnak. Különösen a lakásba hagyott

ebek szeretik a kedves gazdi szagát magán hordozó tárgyat játékszernek nézni. Vagy éppen csak így

bosszulnak,hogy otthon kellett maradniuk egyedül.